„A főépítész szerepe sokszor inkább katalizátor és összefüggésteremtő, mintsem klasszikus értelemben vett tervező” – vallja Marthi Zsuzsa, aki 2015 óta tereli Zsámbék városépítészeti folyamatait. Az interjúban nemcsak a közösségi tervezés módszertanáról és a Premontrei templomrom megújításáról esik szó, hanem egy mélyebb szemléletváltásról is, miért fontosabb a helyi kulturális identitás védelme az építészeti önmegvalósításnál, és hogyan válhat egy kortárs épület igazán szerethetővé a közösség számára.
„A főépítészek szerepe a magyar települések életében egyszerre látható és rejtett.” Írtad egy nemrég megjelent cikkedben. Ezt Veled kapcsolatban igazolni tudom zsámbéki főépítészi tevékenységed kapcsán, hiszen jelen vagy a településen és finom, nem tolakodó igazításokkal tereled a városépítészeti folyamatokat. Ehhez szükséges, hogy a városvezetés is bízzon Benned. Hogyan alakult ez ki? Milyen feladatkörökben tudsz megnyilvánulni?
Pályám során eddig hat településen láttam el főépítészi feladatokat, mindegyik Pest megyei, és budapesti agglomerációs kisváros volt. Ezek közül Zsámbék, ahol 2015 óta főépítészként dolgozom, valamint Kistarcsa különösen meghatározó volt számomra. A főépítész szakmai lehetőségei minden esetben az adott városvezetés gondolkodásmódjával és együttműködési kultúrájával összhangban alakulnak ki, nincs két egyformán működő település. Ennek megfelelően minden településen mást és másként tudtam hozzátenni a fejlődéshez, hol inkább koncepcióalkotással és stratégiai gondolkodással, hol projekt-kezdeményezésekkel, hol szabályozási finomhangolással, hol pedig hosszabb távú, rendszerszintű városfejlesztési víziók megalapozásával.
A főépítész munkája szükségszerűen a helyi politika közvetlen közelében zajlik. Ez egy összetett és sokszor nehéz helyzet, amelyben nagyon pontosan meg kell találni az egyensúlyt a saját szakmai meggyőződés, az értékrend és a megbízó – a politikai vezetés – legitim céljai között. A különböző településeken változó sikerességgel tudtam dolgozni, nagyrészt éppen a helyi politikai és emberi viszonyrendszerek különbözősége miatt.
A legmaradandóbb eredmények gyakran nem klasszikus értelemben vett tervezési munkákhoz kötődnek, hanem olyan kezdeményezésekhez, előkészítő gondolkodáshoz, amelyek később városfejlesztési projektekké értek. Ilyen volt például Kistarcsa, ahol az Ifjúság tér fejlesztésében lévő városfejlesztési potenciált sikerült felismertetni, amely egy új vízió mentén a városközpont megteremtését célozta meg, és itt próbálhattam ki először sikerrel a közösségi tervezés és fejlesztés eszközrendszerét. Bár a megvalósítás ekkor még csak részlegesen, az eredeti elképzelések egy részéig jutott el, a legfontosabb eredmény, hogy a program elindult, a kistarcsaiak örömmel fogadták, és a továbblépés lehetősége szakmailag megalapozottan nyitva maradt a jövő számára. Ezek a folyamatok megerősítettek abban, hogy a főépítész szerepe sokszor inkább katalizátor és összefüggés-teremtő, mintsem klasszikus értelemben vett tervező.
Tudatosan készültél erre a feladatra?
A BME Építészmérnöki Karán, a Városépítési Tanszéken végeztem, ahol egyszerre kaptam építészeti és urbanisztikai képzést. Mindig is az érdekelt, hogy mitől működik jól egy város: hogyan szolgálja az ott élők mindennapjait, miként tud alkalmazkodni különböző korszakokhoz és életformákhoz, és milyen eszközökkel teremthető hosszú távon harmonikus városfejlődés. Ennek a gondolkodásmódnak a kialakításában segített a Debreceni és a Sorbonne Egyetem közös területfejlesztési képzése, amely révén az európai uniós fejlesztési modellt tanulmányozhattam, valamint a korábbi tervezői praxisom, ahol jellemzően városfejlesztési és rendezési feladatokkal foglalkoztam. 2015-ben tudatos döntéssel zártam le a tervezői tevékenységemet, és véglegesen a főépítészi hivatás felé köteleződtem el.
Ami Zsámbékon csúcsosodott ki. Itt tudtad a közösségi tervezést a leginkább beépíteni a munkádba. Milyen eredményeket hozott ez a módszer Zsámbékon?
A közösségi tervezés kézzelfogható eredménye a városközpont megújulása lett, a városközpont rehabilitációja eredményeként pedig megindult a funkcionális átalakulás is, egymást erősítő szinergikus hatásként, minőségi szolgáltatások, vendéglátás és kereskedelem jelent meg, ami érezhetően megváltoztatta a városközpont karakterét. Ez a folyamat azóta is zajlik.
Minden eddigi településemen elsődleges feladatnak tartottam a városközpont fejlesztését, amely a legfontosabb települési identitást erősítő hely a városban, de azon kívül, a gyorsan növekvő és funkcióhiányos agglomerációs települések számára a megújulás első számú forrása. A közösségi tervezés alkalmával kimondták az itt élők, hogy a központ jelen formájában olyan, mint a temető, ahova 5 után nem szívesen megy az ember, és nincsen elég és megfelelő színvonalú szolgáltatás sem a városban, amelynek leginkább itt lenne a helye. Zsámbékon az itt élők megerősítették azt a fejlesztési forgatókönyvet, amelynek legerősebb állítása az volt, hogy a városközpontnak valóban központi funkciót kell kapnia. Ehhez szükséges a családiházas beépítésű terület átalakula, és intenzívebb beépítésű területre való átalakítása, melynek során a kistársasházak földszinti zónáját üzletekkel kell benépesíteni. Egyértelművé vált mindannyiunk számára, hogy a kisváros településközpontja a jelenlévő népesség megnövelése nélkül nem tud vonzó, élettel teli tér lenni, és enélkül az itt üzletet nyitó vállalkozások sem tudnak gazdasági értelemben fenntarthatóan működni.
Ez a városfejlesztési döntés nagy kihívás a történelmi belváros megújításában, hiszen az utcaképben megjelenő új mai épületek, akárhogy is szeretnénk ezt elkerülni, sajnos identitásvesztést jelentenek. Ezek, véleményem szerint, idővel szervesülni fognak a környezetükbe. A főépítésznek, a most megalakult tervtanácsnak, és az örökségvédelmi hatóságnak ebben fontos szerepe lesz, igyekszünk az építtetők és az építészek elé olyan elvárásokat állítani, amelyek áthidalják a különböző korok adta eltérő elvárásokat és építési kultúrát.
Szöveg: Kuli László
A cikk teljes terjedelemben az Országépítő 2026/1-es számában olvasható, amely beszerezhető ITT, előfizetni pedig ITT lehet.
