Megjelent az Országépítő folyóirat 2024/2-es száma.
„Mi volt a nyitja az én kétségen kívül meglepő építészeti sikereimnek? Egyszerűen csak az, hogy az akkor divatos különböző közép-európai szecessziós és a hazai ún. tulipános magyar stílustörekvések mellőzésével a korszerű építészet magyar stílusváltozatát a magyar építőhagyományok alapján és a magyar nép építő-formáló gyakorlata szellemében igyekeztem kialakítani. De ez nem volt az én találmányom, mert már az angol Ruskin és Morris építész tanítványai és a finn Saarinenék ezen az alapon formálták nemzetük új építőstílusát. Bartók meg Kodály is ezeken az alapokon építették a korszerűen új magyar zene épületét.”
Kós Károly majd 60 éve vetette papírra gondolatait építészetéről. Az Országépítő folyóirat ezt a gondolati fonalat szeretné tovább vinni jelen számával is, bemutatva, hogy lehet a helyhez, kultúrához és az időhöz spekuláció nélkül kötődő építészetet, műemlékvédelmet vagy akár gazdálkodást művelni.
Gyalu reneszánszra épülő várkastélya tehetős erdélyi tulajdonosának köszönhetően újult meg, aki művészeti és turisztikai központot szeretne működtetni az egykori főúri székhelyen. Az épület körüli kert felújítása éppen csak elkezdődött, terveink szerint rövidesen arról is beszámolunk.
Az iráni Hormuzban megépült turisztikai központ is a helyi építészeti hagyományokat tovább gondoló nyaraló együttes. A kupolák sorolásával létrejött színes és mozgalmas komplexum nem csak formájával, hanem vályogból készült falaival is kötődik a helyszín adottságaihoz.
Az Agárdi alközpont egy nagyívű és hosszútávú településfejlesztésnek köszönhetően jött létre. A korábban ipari célt szolgáló terület jelentősen átalakult az elmúlt 10 évben, a településszéli jellegtelen kis orvosi rendelőből egy multifunkcionális épület született, amely a tervezett városi alközpont fontos része lesz.
Az Alsópetényben működő Rózsavilágot egy rossz állapotú parasztházban, rengeget munkával hozta létre tulajdonosa, akinek célja „a harmónia megteremtése és megismertetése az ide látogatókkal – legyen szó a múlt és jelen, ember és természet, épített és természeti közötti összhangról”.
Budapesten a Műcsarnokban három fontos építészeti kiállítás is nyílt májusban, amelyeket szeptember 15-ig lehet megtekinteni. A kiállítások átívelik az elmúlt 100 év magyar építészetét. A Kós 140 kiállítás a Mester talán legnagyobb, eredeti rajzokat, terveket, bútorokat bemutató kiállítása, amelyet a későbbiekben is jó lenne egy helyen látni. A CSETE | Csete György, Csete Ildikó, Pécs Csoport című kiállítás szintén hiánypótló anyag, amelyben Csete építésze mellett hangsúlyosan jelenik meg Csete Ildikó textilművészete, bemutatva a két alkotó közötti hatásokat. Helyiérték hívószóval valósult meg az Építész Nemzeti Szalon, amely az elmúlt 5 év kiemelkedő magyar építészeti alkotásait mutatja be. A kiállítás kurátoraival az orszagepito.net online felületünkön podcasteket is meghallgathatnak.
A Budavári Királyi Palota északi pavilonjának műemlékkutatási dokumentációja nehéz olvasmány, de bepillantást enged a jelenleg folyó munkálatok kutatási alapjaiba és szétválasztja a háború utáni szükségszerű romeltakarítás és életveszély-elhárítás provizórikus bontásait a későbbi, brutális és manapság néhányak által szükségszerűnek titulált átépítéstől, amely a volt Királyi Palota szinte teljes elpusztítását eredményezte.
Csóka Balázs szerkesztői előszava
A lap megrendelhető ITT, előfizetni pedig ITT van lehetőség.
TARTALOMJEGYZÉK:
– A történelmi hitelesség jegyében – Rákóczi-Bánffy várkastély, Gyalu (Török Ádám)
-Milyen színes a világ… – Turisztikai központ, Hormuz (Terdik Bálint)
– Út a víziótól a valóság felé (Ungváry-Kiss Márta)
– A rózsa teremtő ereje Palócföldön – Rózsavilág Alsópetényben (Harmath-Gyetvay Enikő, Tóth Péter)
– Kós 140 – Kós Károly Műhelye (Csóka Balázs, Erhardt Gábor)
