Megjelent az Országépítő folyóirat 2025/1-es száma.
„…Új életet kell építeni a semmi helyén úgy, hogy elővesszük a régi képeket, bejárjuk a vidéket és a múlt metamorfózisát letesszük a leromboltak helyére. Ez hosszú, szívós munkát igényel, és a megrendelő város, község következetes értő támogatását, akaratát.” Makovecz Imre
Makovecz Imre gondolatai az országépítés több területén is feladatot adnak az őt olvasónak és együtt gondolkozónak. Fenti mondatait a főépítészi munkához kapcsolódóan fogalmazta meg, akiknek Makovecz szándéka szerint a település gazdáinak kell lennie. Nem birtoklóinak, hanem gondozóinak, a múltat ismerőinek és a jövőt felelősen tervezőinek. Tavalyi évben az új építési törvény minden település számára kötelezővé tette a főépítész alkalmazását és megalakult a Magyar Építész Kamara Főépítész Tagozata is. Ez azonban nem csak lehetőséget jelent a főépítészi munkát vállalók számára, hanem felelősséget is, hisz a főépítészi munkának nem egyértelműen jó a megítélése az építkezni szándékozók és a településvezetők, döntéshozók, valamint sajnos az építészek között sem. Az Országépítő folyóirat hasábjain hosszú évek óta közlünk olyan főépítészekkel interjúkat, akik esetenként hosszú évtizedek óta szolgálják településüket, látható eredményekkel és megelégedéssel. 2025. évi első számunkban cikkeink Makovecz gondolatát járják körbe. Az idézetet Robogány Andrea Kóspallagon végzett főépítészi munkáját bemutató cikkből emeltem ki, amiben jó példáját ismerhetjük meg a kisléptékű, ugyanakkor a település életét, utcaképét meghatározó munkáknak. Turi Attila sukorói épületegyüttese a hely metamorfozisaként épült meg és simul bele a Velencei-tavi tájba a tó és a környező dombok közötti lapos tóparti részen. Bogos Ernő lóvészi görögkeleti ravatalozója is a Kárpát-medencének csak azon a bizonyos pontján valósulhatott meg, a dombtető és a domboldal, a temető és a legelők, az épített és a táji környezet határán.
Makovecz Imre zalaszentlászlói óvoda és bölcsőde épülete közel 40 évvel a tervek elkészülte után valósulhatott meg, befejezve ezzel egy félbehagyott mondatot és elérve, hogy a ’80-as évek elején született Faluház udvara körül a legfiatalabbtól a legidősebb falubelieknek is legyen dolga. Lenka Tomášová cseh építészhölgy a Szűcs Endre alkotóművészete című, a Pesti Vigadóban rendezett konferencia előadója volt tavaly ősszel. A konferencia után beszélgettünk vele a hagyományok erejéről, amerikai és csehországi tapasztalatairól és alkotói tevékenységéről.
Több mint 10 éves közös munka után befejeztük az együttműködést Vízvárdi András grafikus szerkesztővel. Köszönjük a nívós és kreatív munkáját! Jelen számtól Ruszina Katalinnal folytatjuk a munkánkat, bízom benne, hogy továbbra is elnyerjük olvasóink tetszését!
Csóka Balázs, felelős szerkesztő előszava
A lapszám beszerezhető ITT, előfizetni pedig ITT lehet.
Tartalomjegyzék
A víz emlékezete – Gondolatok a sukorói Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia kapcsán (Török Ádám)
Akcentus – Szubjektív gondolatfolyam Robogány Andrea kóspallagi munkái láttán (Terdik Bálint)
Csendes példamutatás Kós Károly szellemében – Görögkeleti ravatalozó Lóvészen (Harmath-Gyetvay Enikő)
Egy negyven éves történet – Makovecz Imre Faluháza és Óvodája Zalaszentlászlón (Fülöp Tibor, Radev Gergő)
Építés vidéki környezetben – Interjú Lenká Tomášová cseh építésszel (Csóka Balázs)
A zöldbe borult város – Kiskunfélegyháza központjának új arculatáról (Vincze Attila)
Ősi tudásból merítve – A Vincze család papírba merített története (Harmath-Gyetvay Enikő, Tóth Péter)
Múlandóságban feltáruló örökkévaló (Kuli László)
Könyvbemutatók (Harmath-Gyetvai Enikő)
Hírek
