A kertek mindig is a világ képmását, leképezését jelentették a magas kultúrákban és szimbolikus jelentéstartalommal voltak felruházva. Elég csak azt felidéznünk, hogy az ember bűnbeesése a Paradicsomi kerthez, Jézus elárultatása a Getszemáni-kerthez kötődik. A temetőkertek ezen felül a megnyilvánult világból való kilépés elkerülhetetlenségére is figyelmeztetnek minket.(1)
„A Paradicsomban történt a bűnbeesés és az üdvösség is a kertben valósult meg.
A fáról származott a bűn, a fáig tart a bűn.”
(Jeruzsálemi Szent Cirill)
A legszebb sírkertek közös vonása a tervezettség, a statikus mozdulatlanság és a növények életciklusából adódó folyamatos dinamikus változás együttes jelenléte. A jelentős méretű zöldfelülettel rendelkező sírkertek mára fontos szerepet töltenek be a nagyvárosok működésében is. Az ökológiai, környezetvédelmi szempontok fokozatos előtérbe kerülése mentén felértékelődnek a városi temetőkertek is, mint zöld oázisok. Temetőkertjeink használatában tapintható változások mentek végbe az elmúlt száz évben: e szakrális és emlékezet-kulturális színterekben megjelennek az igényes szabadidő eltöltés egyes módozatai is. A parkosított temetők rekreációs előnyeit felfedező emberek megjelenésével párhuzamosan a kegyeleti szabályokat tiszteletben tartó zenei koncertek, művészeti rendezvények hozzák közelebb a sírkerteket a városlakókhoz(2).
Ebben a helyzetben egy sírkertnek, amely egyre inkább a Nemzet Panteonjának szerepét ölti magára, minden tekintetben helytálló koncepcióval kell rendelkeznie. Egyszerre kell a múltban gyökereznie, nemzeti érzésünket erősítenie, az emlékezés kegyeleti elvárásait teljesítenie, kiválóságok temetkezésének teret biztosítani, parkként tagozódni a város szövetébe és idegenforgalmi, valamint kulturális színtérként megmutatnia magát. Mindezt folyamatosan, generációkon át, tudatosan alakítva, fenntartva.
Hogyan tudja majd ezt az összetett feladatot teljesíteni a Fiumei úti sírkert? E kérdéskörről Mohácsi Sándort, év tájépítésze díjas, nívódíjas tájépítészt, a Fiumei úti sírkert átfogó tájépítészeti koncepciótervét készítő szakmai csapat vezető tervezőjét faggattam:
KL: Nagyon alapos kutatómunka előzte meg a koncepcióterveteket. A sírkert XIX. századi rajzain látható hálós parcellaelrendezést a századfordulón felváltotta egy összetettebb kert-struktúra. Mennyi valósult meg ebből a koncepcióból? Használható ez a terv alapként ma is a továbbtervezésben?
MS: Az átfogó koncepció elkészítését több szereplő által összeállított megalapozó munkák előzték meg, amelyek egységbe foglalása a feladat egyik eleme volt. A munkába kerttörténészt, építészt, közlekedés és közműtervezőt is bevontunk. A korábbi szakmai anyagokat és a most feltárt eredményeket dr. Bálint Krisztina kolléganőmmel közösen szintetizáltuk és kerestük a rengeteg részszempont közötti optimális megoldást. A kutatások tekintetében kiemelendő a kerttörténeti tudományos dokumentáció, amely felhívja a figyelmet a sírkert millenniumi időszakra elkészült tervére. A terv megőrzi a korábbi hálós szerkezetet és arra építi fel egy klasszikus architektonikus temető rendjét. A hálós rendszerben bár megjelentek kiemelt pontok, de ezek viszonylag esetlegesek voltak. Az új – akkori divatnak megfelelő– rendszer legkiemelkedőbb újítása a hangsúlyképzés. Ez a koncepció a Deák-mauzóleumot teszi meg a kert szellemi középpontjának egyrészt a bejárati tér szervezésével, másrészt a hozzá vezető sétány szimmetriatengely-szerepbe helyezésével. Súlypontképző szerepet kap a Kossuth-mauzóleum és vele átellenben a Jókai-emlékmű. A kompozíciót egy íves sétány zárja, amely a kert első felében lévő építettebb, feltehetően a „nemzet nagyjai” számára fenntartott és a hátsó részbe eső egyszerűbb kialakítású, láthatóan közhasználatú részt egy egységbe foglalja.
A Sírkert mai kialakításán érződik, hogy a kompozíció megvalósítása a teljes területet érintette a sétányrendszer közel teljeskörű kialakításával. Részleteiben azonban csak bizonyos pontokon „projektszerűen” valósult meg, ilyen például az árkádsorok egyikének kiépítése, vagy az új ravatalozó–jelenleg irodaház– épület megépítése. A Kossuth-mauzóleum előtere maradt ki a fejlesztésből, azonban egy, az 1970-es években temetőkertek témájában íródott szakirodalom utal az eredeti tervek befejezésének szándékára. Mivel a terv megvalósításának célja elkészülte után 70 évvel is szakmai támogatásnak örvendett, valamint a megépült szerkezet is logikus módon megkívánja az ahhoz méltó befejezést, megvizsgáltuk, hogy mely elemei hiányoznak, ezek közül pedig melyek megvalósítása reális. Két, az eredeti tervre alapuló fejlesztésre tettünk javaslatot; egyik a bejárati tér koncepciójának adaptálása, ezzel együttesen pedig a Deák-mauzóleum kiemelt szerepének hangsúlyozása, másik a Deák-mauzóleum tengelyéből a Kossuth-mauzóleum felé vezető sétány kialakítása, amely által a sírkert három kiemelt pontja a Deák- és a Kossuth-mauzóleum, valamint a Jókai-emlékmű egy pontból válik láthatóvá.
KL: Milyen szimbolika olvasható ki ebből a csomópontokból, párhuzamosan futó főutakból, lezáró ívből és haránt irányú átvágásokból összeálló rendszerből?
MS: A Sírkert architektonikus rendszere alapvetően nem egyedi megoldás, megfelel a kor divatjának. Nem kell messzire mennünk, a bécsi Zentralfriedhof szerkezete is hasonló rajzolatot mutat. Azonban, míg ott a szimmetrikus rendszer teresedéseket köt össze egyszerű szimmetriával, addig a Fiumei úti sírkert személyeket – ezáltal ideológiákat– alkalmaz a struktúra kialakításához, illetve egy bonyolultabb rendszerű, épített elemekben gazdagabb szimmetriával dolgozik. A rendelkezésre álló terület szabálytalanságait pedig jól megválasztott elemekkel oldja fel; ilyen a kettős sétány, a bejárati terek szervezése, vagy akár a ravatalozó környezete.
A személyekhez fűződő szimbolikán túl a három kiemelt személy síremlékét lefedő hármas halom és a teljes kert egységét – a reprezentatív, építettebb és a közhasználatú kertrészeket– összefogó koronaszerű, körbefutó sétány gondolata egészen messzire viheti a látogatót. Meg kell jegyezni azonban, hogy az eredeti tervek készítőjének kilétére a tervezés ideje alatt még nem derült fény; ez az információ a szimbolikarendszer részleteit tovább árnyalhatja.
KL: A közlekedési szokások megváltozását hogyan lehet kezelni egy ilyen kiemelt értékű sírkertben? Az üzemeltetés és az idegenforgalom, vagy akár az oktatási programok feladatai hogyan szolgálhatóak ki a sírkert fokozott értékvédelme mellett?
MS: A Sírkertnek történeti jellegéből adódóan nem sajátja a kortárs közlekedési igények kiszolgálása. A koncepció messzemenően követi ezt a szemléletet, természetesen olyan módon, hogy a működéshez elengedhetetlen közlekedési megoldásokra reagáljon. A temető sétányhálózata gyalogos forgalomra szánt, a temetkezési célforgalom és az üzemeltetői szempontok figyelembevételével azonban a sétányok rétegrendje és fordulósugarai alkalmassá teszik a teljes úthálózat személygépjárművel való bejárását. Emellett meghatározott nyomvonalakon az eseti hulladékszállítás és a közműhálózat fenntartását célzó forgalom igényei is integrálhatók a történeti értékek megőrzése mellett.
Az idegenforgalmi, oktatási és üzemeltetési kérdések tekintetében nem csupán tájépítészeti, hanem építészeti, turisztikai és közgazdasági szakmai kérdések is felmerülnek. A koncepció számol a bejárati tér melletti – eredetileg ravatalozónak szánt – épület látogatóközponttá alakításával, valamint az egykori temetőkertészet területének felhasználása kapcsán üzemeltetési központ kialakításával, mint távlati megoldással. Összességében a funkciók kialakíthatók az értékőrzéssel párhuzamosan, az elkészült koncepciónak megfelelően, de ezek megvalósítása további területek bevonását és együttműködését igényli.
KL: Milyen szerepet szántok a nem aktív használatú parcelláknak és mi fog történni a jelenleg még üres, elhanyagolt csomópontokban?
MS: A koncepció javasolja a temető megfelelő és méltó megnyitását, szigorú temetőszabályzat által meghatározott és betartatott keretek között. Mérlegelve a gazdasági, ökológiai és szociális fenntarthatósági tényezőket, a temető hosszútávú fenntartásának kulcsa az értékőrző használat. Megjegyzendő, hogy maga a védelmi rendelet is a „méltó használatot” irányozza elő. A temető megnyitása a felhagyott parcellákban meglévő értékek –legyenek azok építészeti, kegyeleti vagy növényzeti jellegűek–integrálása és egy egységes, visszafogott, jól szabályozott temetkezési struktúra kialakítása mellett megvalósítható. A szabályozás célja egyúttal a hazai temetkezési kultúra megreformálása, amely magába foglalja a magyar temetőkultúra feltárását és annak kortárs keretek közé való integrálását. A csomópontok fejlesztése a sétányhálózat és a térszerkezet helyreállításának logikus következménye. A csomóponti helyzetek a történeti előzmények során is a Sírkert kiemelt pontjait jelentették, ezek újraalkotása hasonló lehetőséget hordoz a jövő nemzedéke számára is.
KL: A megerősödött faállomány feltérképezéséből milyen következtetéseket vontatok le? Hogyan lehet kompozíciós egységbe helyezni a különböző karbantartási színvonalú parcellákat és a beerdősödött területeket?
MS: A temető történeti értékét egyértelműen a fasorok jelentik. A parcellákon belüli növényzet jellemzően vagy síremlékekhez kapcsolódó esetleges megjelenést mutat, vagy az 50-es évek köztemető-használatának felszámolását követő, spontán kialakuló erdőállományként jelenik meg. A történeti és zöldfelületi értékek összehangolásával három növényzeti karaktert határoztunk meg. A Deák-mauzóleum és a Fiumei út közötti szakasz, mint reprezentatív egység a történeti növényzeti struktúra helyreállítását célozza meg hosszútávon. A kert délkeleti oldalán jellemző beerdősült parcellák városökológiai megfontolásból megőrzésre, fafajait tekintve fejlesztésre javasoltak, hiszen 58 hektárnyi budapesti zöldfelületről beszélünk, melynek ökológiai jelentősége a Városliget és a Népliget szintjére tehető. Az északkeleti területek a jelenlegi ligetes karakterrel fejleszthetőek, a használatot, az értékőrzést és a városökológiai tényezőket is figyelembe véve.
KL: Mik a koncepciótervetek alapvető tervezési irányelvei? Mi lesz a Fiumei úti sírkert üzenete?
MS: A koncepciót összesen hat alapelv szerint dolgoztuk ki. Elsődleges alapelv az értékmentés, mivel összesen közel 600 műemléki védelem alatt álló sír található a kertben, nem beszélve arról a majdnem 1500 sírhelyről, amely a Nemzeti Sírkert halmazát bővíti. Ezt követi a rekonstrukció elve, amely a meglévő értékek figyelembevételével a századfordulós tervből megvalósult elemek és az azokból adódó térszerkezet helyreállítását célozza meg. Meghatározó, hogy ezek a beavatkozások kortárs szellemiségben készüljenek, ami a jó használhatóság és a hiteles értékőrzés eszköze is. Célunk, hogy egy fenntarthatóbb keretrendszer jöjjön létre, amely gazdasági, ökológiai és társadalmi szempontból egy olyan megoldást irányoz elő, amely segíti a Sírkert hosszútávú, önállóbb fennmaradását. A megoldásoknak magas, nemzetközi színvonalúaknak kell lenniük, olyan műszaki megoldások és technológiák adaptálásával, amelyek a hazai temetkezési kultúrában nem, vagy már nem állnak rendelkezésre. Végül mindezeket a Sírkert nemzeti jelentőségéhez méltó módon szükséges megvalósítani, legyen szó üzemeltetési kérdésekről, helyreállítási megoldásokról, organizációs és gazdálkodási módszerekről.
A Sírkert üzenete az ide látogató diákban, nyugdíjasban, köztisztviselőben, orvosban, pedagógusban vagy akár vállalkozóban is ugyanaz kellene, hogy legyen. Talán valahogy így lehetne összefoglalni: Mi magyarok, nagyjaink szellemével, eredményeivel, cselekedeteivel váltunk azzá, akik vagyunk és ennek a közös alkotásnak a meghitt és méltó felidézésére és megélésére építettünk egy csodálatos kertet.
Szöveg: Kuli László
A cikksorozat előző része ITT olvasható.
Források:
(1) Erről részletesebb elemzést a VIGÍLIA folyóirat 2026/5-ös számában olvashatunk Bors Edit: Szakrális terek és helyek: a temető környezetpszichológiája című cikkében.
(2) E témában ajánlott olvasmány: Jean Hani: Isten mesterségei (Sursum kiadó, 2017) Az égi kertész című fejezetben.
