Idén is megrendezésre került a nagy múltú Visegrádi Építésztábor. A tábor előzményeiről, a tábor során felmerülő kihívásokról és a megvalósult építményről visszajáró táborozók és immáron szervezők számoltak be.
A Makovecz Imre szellemi védnökségével működő táborok 1981-ben indultak és évről évre megrendezésre kerültek egészen 1998-ig, a visegrádi Szent István bányaudvarban. A Pilisi Parkerdő rejtekéből előlépve, rövid kimaradás után indult újra a táborok sorozata, 2014. óta ismét Visegrád ad otthont a tábornak. Az új táborok szellemisége követi a Makovecz Imre által megfogalmazott közösség-építés gondolatiságát, és fő célkitűzése – az Önkormányzattal szorosan együttműködve – Visegrád belterületén álló, közhasznú funkciók kiszolgálására alkalmas építmények megalkotása lett. A korábbi évek során többek között készültek buszmegállók, az óvodának egy kerti pavilon és játszótéri építmény.
Az tábor ez évi feladata a visegrádi Apátkúti-patak egyik átkelési lehetőségének megújítása, egy új gyalogos híd megtervezése és megépítése volt. Nem ez a tábor történetének első hídja, a régi táborok idején a bányaudvarban épült meg Turi Attila Kossuth-díjas építész még hallgatóként tervezett hídja, amely a mai napig áll.
Az Építésztábor a Műegyetemen és az Ybl-ön a ‘Szerves Építészet’ című választható tantárgy keretein belül szerveződik minden évben, ez a tantárgy ad keretet az adott év ötletpályázatán való indulásnak. Idén sem volt másképp, hét remek pályamű közül választott a táborozók és pályázók köre szavazással, ennek eredménye két terv holtversenye lett. A terveket három műegyetemi hallgató, Partali Ádám, Mikus Ágoston és Urbán Soma dolgozták össze, így alakult ki a végleges terv.
A ötletpályázaton nyertes terv készítői vezették a kivitelezés folyamatát. A részletes terv a tábor kezdetére készült el. A munka augusztus 4-én a korábbi, szép kort megélt, de rossz állapotú fahíd elbontásával indult, amiben segítségünkre volt Visegrád Önkormányzata. Az idők során a helyiek által karbantartott, kőből falazott hídfőket megtartottuk, viszont az árvíz ellen ezek nem nyújtottak elég biztonságot, ezért a megerősítésük érdekében eléfalazást készítettünk zsalukőből és hullámvetőket andezitből. A megfelelő átfolyási keresztmetszet érdekében szükség volt mederkotrásra, ebben is segítségünkre volt a Visegrádi Önkormányzat. A betonozási folyamatok végig kísérték a tábort a megfelelő árvízvédelem kialakításának érdekében. Ez új technológiának számított a visszatérő táborozók számára is, de jól vettük az akadályokat, sok tanulsággal jártak. Ezzel párhuzamosan folyt a faanyagok előkészítése, kezelése és méretre szabása. Ebben már jóval rutinosabbak voltunk, ami lehetővé tette a párhuzamos munkafolyamatokat. A híd fő elemeit, a rácsos tartókat – a végleges beépítést megelőzően – a földre fektetve illesztettük össze, hogy lássuk, minden elem megfelelő méretben és pozícióban kerül a helyére. Mindig izgalmas, amikor több napi kemény előkészítő munka után először összeállnak az elemek és felcsillan a hallgatói szemekben a büszkeség. Ezután következett az elemek végleges beépítése. A híd oszlopait a zsalukő falhoz menetes szárakkal rögzítettük. Az apró részletekre is gondunk volt, az oszlopok fejezeteit a lelkes táborozók tervezték és faragták ki. A kitartó és ütemes munka ellenére tábor végére a híd sajnos nem készült el, úgy döntöttünk, hogy a kapkodás veszélyessége miatt a híd befejezését későbbre halasztjuk. Ekkor a híd már járható volt, a rácsostartók, illetve a járófelület már elnyerte végleges formáját. Végül két héttel később egy táborozókból álló csapat egy nap alatt befejezte az építményt. Ekkor került fel a rácsostartókra a korlát burkolata, illetve készítettünk egy rámpát a hídfőkre a kényelmes közlekedés érdekében.
A tíz nap építés mellett idén is szántunk időt a kikapcsolódásra és szellemi életre, négy szakmai beszélgetésben is részünk volt. Az idei tábor során célunk volt a résztvevőket megismertetni a szakma fiatalabb képviselőivel és az építészet olyan aspektusaival, amelyről ritkán van alkalmunk beszélgetni. Elsőként Bihari Ádám látogatott el hozzánk, a NaturArch építész iroda vezetője, a BME Építészmérnöki kar oktatója. Vele a munkásságáról, a vályog- és fenntartható építészetről, és a cégvezetésről beszélgettünk. Kenuzással egybekötve meglátogattuk Salamin Ferenc Kossuth-díjas építészt Zebegényben, aki építészeti séta keretében mesélt nekünk a főépítész szerepéről, az ehhez kapcsolódó tervezési feladatokról. Ugyanez nap este Váradi Balázs volt a vendégünk a Sportpályán, akit a főépítészségről, mint hivatásról kérdeztünk. Csatlakozott hozzánk egy éjszakára Badik-Szabó Dániel, az Ybl Miklós Építéstudományi Kar oktatója, aki mesélt nekünk a Népi Építészeti Tudományos Diákkörről és annak a felmérőtáborairól. Betekintést engedett nekünk az építész-statikus hivatás hibrid világába. Végül, de nem utolsó sorban Harmath-Gyetvay Enikővel beszélgettünk a Vándoriskolás élményeiről és a Makovecz Imre Központ és Archívumnál végzett munkájáról.
A Visegrádi Építésztábor résztvevői minden évben egy nagy csomag szakmai tudással és tapasztalattal térnek haza. Sok-sok olyan képességet lehet a táborban elsajátítani, amelyre az egyetemek falain belül nem feltétlenül van lehetőség. Erre jó példa az eszközök használata, a különböző építőanyagok természete, de az olyan építés közben felmerülő problémák is, mint a kitűzés, amelyre alap esetben nem gondol egy hallgató tervezés közben. Egy építőtáborban meg kell tanulni csapatként működni az első pillanattól kezdve, jóllehet olyan emberekkel, akikkel akkor találkozunk először. Meg kell tanulni egymás testi és lelki épségére vigyázni, egymást segíteni annak érdekében, hogy a tábor minden résztvevője magáénak érezze a munkát, feladatot és az elkészült építményt. Ennek része az is, hogy elfogadjuk, hogy sokfélék vagyunk és ennek tudatában találjuk meg a helyünket a csoportdinamikában. A közös építésnek, a közös cél elérésének közösségépítő szerepe van. Tíz nap fókuszált munka alatt átkapcsol a hallgatók agya és egy feladat van a figyelem középpontjában, az adott építmény elkészítése. Ha 1-1 napot haza is utaznak a táborozók, nehezen zökkennek vissza a hétköznapokba, mert a legfontosabb mindenki munkájának gyümölcse és annak elkészítése.
Kijelenthetjük, hogy a közösség, amelyet az elmúlt évek tábora során építettünk közösen, nem csak a tábor idejére szól, hanem figyelemmel kísérjük egymás életét és ápoljuk ezeket a kapcsolatokat. Talán a legnagyobb érték, amit mindenki magával visz, az az, hogy ahogy a tábor során, úgy az életben is tudunk egymásra számítani.
Hatalmas előnye a tábornak, hogy több, kárpát-medencei egyetem hallgatói találnak itt egymásra. Idén képviselte magát a Műegyetem építészkara, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi kara és részt vettek a táborban a Pécsi Tudományegyetem és a Temesvári Műszaki Egyetem építész hallgatói is. Meg tudjuk osztani egymással az egyetemen szerzett tapasztalatokat, amely segít a későbbiekben a továbbtanulás kérdésében is. Más szokásokat és praktikákat tanulunk egymástól, ami segít a látásmódunk szélesítésében.
Már négy éve töretlenül veszünk részt a táborban, az idei volt az első tábor, amelyet mi szerveztünk..Ez idő alatt zöldfülű hallgatókból diplomás emberekké váltunk, és azon kaptuk magunkat, mennyit köszönhetünk az építőtáborozásnak. A négy év alatt minden munkafolyamatot, eszközt megismertünk és tavaly tapasztalatot szereztünk a tervezésben is. Végigjártuk lépésről lépésre, és amikor felkértek minket, hogy idéntől szervezzük mi a tábor, nem volt kérdés hogy elvállaljuk ezt a feladatot. A tapasztalatokat, amik szerves részeinkké váltak, hála a korábbi szervezőknek, Vidovics Rékának, Szűcs Petrának és Szendery Csongornak, tovább tudtuk mi is adni adni az idei táborozóknak, akik autentikus és a tábor történelméhez hű élményekkel gazdagodtak. Ehhez elengedhetetlen volt az ezt megelőző négy év táborozás.
A szervezői brigád minden tagja megtalálta a szervezés azon aspektusát, amely számára testhezálló, így jól kiegészítve egymást haladtunk végig a több, mint féléves szervezési folyamaton. A tábort megelőzően feladat volt az anyagi források megszerzése, a szállás, az étkezés megoldása és a kivitelezést megelőző folyamatok lebonyolítása. Egy építőtábor szervezéséhez ismernünk kell az infrastruktúrát, tudnunk kell, hogy milyen problémával kihez tudunk fordulni. Ennek fontos része a kapcsolattartás. A munkafolyamatok koordinálásán felül a mi feladatunk ügyelni a biztonságos munkavégzésre, a tisztaságra és a jókedvre. Támogatnunk és segítenünk kell a tervezőt/tervezőket a végleges tervek megszületésében, illetve az építés során felmerülő kérdések megválaszolásában. Tudnunk kell reagálni a felmerülő problémákra, és a helyzetnek megfelelően legjobban megoldani azokat. Fel kell mérnünk, hogy a tábor résztvevői közül ki milyen feladatra alkalmas, mert a cél mindig az, hogy mindenki komfortosan érezze magát és része legyen az építmény megszületésében. Fontos, hogy elkészüljön az építmény, de legalább ennyire fontos, hogy a hallgatók minél többet profitáljanak emberileg és kapcsolatokban egyaránt a táborból, a közösség erejéből.
Az idei tábor sokszor még a tanulásról szólt számunkra is, bízunk benne, hogy a leszűrt tapasztalatok alapján jövőre még jobb tábort fogunk szervezni.
Az idei tábor a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Művészeti Akadémia pályázatainak, illetve a Kós Károly Egyesülés és a Makovecz Imre Központ és Archívum anyagi támogatásának köszönhetően valósulhatott meg. Köszönjük Eőry Dénes polgármesternek, Füzes András főépítésznek, Erhardt Gábor építésznek, Szabados Ákosnak és Bártfai Istvánnak a munkáját, akik évek óta figyelemmel kísérik és segítik a tábor életét a szervezés első pillanatától a tábor befejezéséig. Köszönjük Varga Ernő statikusnak a műszaki segítséget és a helyszíni probléma megoldásokat. A tíznapos építkezés során sok segítséget kaptunk Hinterberger Andrástól és Lieber Ferenctől, amiért nagyon hálásak vagyunk. Köszönjük Hunyady Marcinak és Nagy Jankának a tábor szervezésében és lebonyolításában való állandó segítséget. Végezetül pedig nem lehetünk elég hálásak a tábor résztvevőinek: Bereszlényi Zalánnak, Boncz Mankának, Dénes Sebestyénnek, Dócs Berninek, Ecsedy Nándornak, Erhardt Dénesnek, Fogd Marcinak, Györkös Ágostonnak, Jancsó Elődnek, Kálmán Lillának, Kelemen Norbertnek, Kertész Ferencnek, Kacsó Zsuzsinak, Kis Katának, Komor Mátyásnak, Kovács Áronnak, Kristófcsák Tamásnak, Mezei Bernátnak Mikus Ágostonnak, Molnár Barnabásnak, Müller Ádámnak, Nyisztor Tamásnak, Oláh Barbarának, Partali Ádámnak, Petres Tamásnak, Serfőző Gergelynek, Simon Orsinak, Simon Sárának, Stecbauer Andrsásnak, Szenner Hannának, Szűcs Benedeknek, Szűcs Petrának, és Urbán Somának, a közösségnek, amely évek óta összetart és gyarapszik, mert a befektetett energia többszörösét kaptuk vissza és értük érdemes csinálni ezt a tábort.
A cikk rövidített, szerkesztett változata az Országépítő 2024/4-es számában olvasható, amely beszerezhető ITT, előfizetni pedig ITT lehet.
Szöveg: Erhardt Anna, Pallos Bence
Képek: Táborozók, Pallos Bence
