Makovecz Imre születésének 80. évfordulóján a Magyar Kormány határozatban rögzítette, hogy a Mester életműve olyan kulturális és nemzeti értéket képvisel, melynek megóvása és gondozása, a jövő nemzedékkel való megismertetése kiemelten fontos és szükséges feladat. Ennek eszköze a kiemelkedő alkotások műemlékké nyilvánítása, épületek korszerűsítése és felújítása, valamint a meg nem épült tervek megvalósítása. Az életmű gondozásáról 2015-ben megjelent Kormányhatározatnak köszönhetően az elmúlt évek során közel harminc, Makovecz Imre által tervezett épület felújítása, megépítése kezdődhetett meg. Cikkünkben az érintett házak sorából a dobogókői síház, ma Zsindelyes Vendégház sorsát mutatjuk be.
A Makovecz Imre tervei alapján Dobogókőn épült „fenyőfa borítású, érdekes, tetszetős kivitelű” síház megszületéséről elsőként a Népsport 1980. december 19-i száma számolt be. A lap tudatta, hogy az épületet dr. Madas László, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság igazgatója az előző csütörtökön avatta fel, s hogy ott szendvics, hűsítő, kávé és forralt bor várja a sportolásban megfáradt síelőket. A síházat tudomásunk szerint a későbbiekben sem mutatta be önálló publikáció, annak ellenére, hogy a nyolcvanas években született, Makovecz Imre munkásságát taglaló írások már mind az életmű fontos elemeként hivatkoztak rá. Gerle János később így írt róla: „A következő mérföldkő a dobogókői síház (1979−80), amely még a Művelődés Háza előtt készült el ugyan, de jóval annak megtervezése után. A fából készült héjszerkezetek sorozatát foglalja össze, azt az építészeti formanyelvet sűríti egyetlen műbe, amelyet Makovecz a plasztikusan formálható betontól történt elfordulása után, a hetvenes évek közepétől, elsősorban a Pilisi Parkerdőgazdaság számára fából tervezett munkáiban alkalmazott.”
A Makovecz Imre életművének gondozásáról szóló kormányhatározat 2015-ben jelent meg. A dobogókői síház, ekkor már Zsindelyes vendégház a harmadik ütemben, 2018-ban került fel a felújítandó épületek listájára, egyúttal a támogatás a bővítés megvalósítására is kiterjedt. A tervek elkészítését a Makona Tervezőiroda munkatársai, Füzes András és Rüll Tamás kezdték meg. Ők vonták be a munkába Faragó Melindát, aki végül Fábián Rigó Tamás segítségét kérte a tervezéshez. A Makovecz Imre Alapítvány felkérésére Salamin Ferenc építész felügyelte a munkák hitelesen történő lebonyolítását, de magában a tervezésben is segítette a felelős tervezőket. Jelen esetben ugyanis nemcsak az eredeti, Makovecz Imre által készített bővítési terv „megtükrözése” volt szükséges (hogy telek- és megyehatáron belül maradjon az épület). A terv készítése óta eltelt húsz évben a használati igények, a konyhatechnológia és az előírások is változtak, valamint új lehetőséget és feladatot jelentett a sífelvonó gépházának kikerülése az épületből.
A tervezés és kivitelezés időszakában nem csupán az jelentette a feladatot, hogy a szokványostól és szabályozott dolgoktól magát szinte teljesen függetlenítő, lényszerű épületben hogyan lehet a szabványos követelményeknek megfelelni, hanem az állandóan jelen lévő kétféle érdeket is konszenzusba kellett hozni. Volt egyfelől az építészeti hitelességre, a tervezői szándék megőrzésére való törekvés, másfelől a szigorú technológiával dolgozó, kompromisszumokat kevésbé elviselő funkció. Az, hogy az érdekütközések nem gátolták, hanem előrevitték a megvalósulást, köszönhető annak, hogy minden érdekelt fél elsősorban az épületet, annak örökségét tartotta szem előtt.
S miben áll ez az örökség? Talán abban, hogy az emberek, akik betérnek az épületbe, örömmel látják, hogy az nagyobb és kényelmesebb lett, de legalább ekkora örömmel üdvözlik ismerősként az egykori melegedő tér központjában megmaradt kandallót, s mesélik egymásnak több tíz évvel ezelőtti látogatásaik emlékét, az otthonosság érzését. Azaz ösztönösen megérzik azt az időtlenséget, melyet ez az épület sűrít magában, megújult állapotában is.
A teljes cikk az Országépítő folyóirat 2023/1 számában olvasható, amely beszerezhető ITT.
Építész tervező: Makovecz Imre (tervezés ideje: 1979)
Felelős tervező: Rüll Tamás, Makona Kft.
szöveg: Harmath-Gyetvay Enikő
Fotó: Dobogókő Zsindelyes Vendéglő, Harmath-Gyetvay Enikő, Makovecz Alapítvány