Megfagyott muzsika – Győrasszonyfa
Az építészet megfagyott muzsika. De mégis hogy hallgassunk meg egy épületet?
A Dobrosi Építésziroda orvoslakás-mintatervei közül az egyik legmerészebb tervről szól ez a cikk. A Győrasszonyfán megépült típusterv formájáról nem mondható, hogy egyszerű volna. A mai, számítógép uralta világunkban olyan építészeti irány alakult ki, amely a hosszan futó síkokat, egyeneseket, csupasz tömegeket szereti, és a megújulás lehetőségét ebben látja. Az ilyen megközelítésnek a következőekben lekottázott ház túlburjánzó lehet. Ma monumentálisnak kell lenni, de osztatlannak és díszítetlennek. Ez a ház viszont pont az osztásai miatt lett otthonos, emberközeli, ezért lehet jó példa a nagy egésznek kreatívan részekre való bontásának, és a szabályok, közösségi ajánlások betartása mellett is egyedi alkotásnak. Lássuk a nyitányt!
A kezdő akkord harmonikus, lágyan indul, csak semmi különös, csak semmi rendkívüli.
A TAK-ok ajánlásainak sűrűjében tervező építész számára, aki mégis érdekeset, valami újszerűt szeretne alkotni, ötletes megoldás, és sokan alkalmazzák is, hogy a ház viszonylag hétköznapi arcot mutat az utca felé. Mint egy egészséges lelkivilágú ember; nem akar feltétlenül kitűnni, elismeri a szabályok szükségességét, a KRESZt nagyjából betartja. Ám ha offroad utakra téved, ott nem fogja vissza magát; így ez az egyszerű parasztház is merészen folytatódik a privát kert irányába.
Lassan egy öblösebb hang emelkedik fel a mélyből, és átveszi az irányítást a kezdő dallam felett. Még nem tér el tőle, egyelőre ugyanazt ismétli, csak egy mélyebb hangfekvésben.
A bejárati tömeg, illetve konkrétan a bejárati ajtó felett előbukkan egy, a parasztház oromzatot megismétlő tömeg, a tetőből kimagasodva. Ennek a tetőnek értelmet a tágabb összefüggés ad: az épület központját magában foglaló tömeget látjuk elindulni: étkező, nappali, és a központot jelentő házi tűzhely.
A mélyebb hangok átveszik az irányítást, új dallamba fognak, amit vékony triolázó staccatok kísérnek. Egy hangos, sietős, egymásra ugró triolára egy nyugodt, halk, az utolsó hangot ismétlő tá felel.
A délnyugati oldalon három kis parasztház-fióka bújik ki a nagy tömeg szárnya alól. Ezekben kaptak helyet a privát helyiségek; két gyerekszoba és egy szülői háló, valamint egy fedett-nyitott terasz. Az északkelet felé kikukucskáló fióka egy reggeliző-teraszt foglal magában. A három tömeg nagyobb, a magányos kisebb, a zárt, általános hosszúház északi falát mutató parasztház nyugodtságában jelenik meg. A szigorú szimmetria túl unalmas egy Dobrosi-féle házhoz, de a visszatérő formák otthonosságot és egységességet adnak egy épületnek: a hármas leghátsó tagja és a kis magányos kiugrás nagyon hasonlítanak egymásra (mindkettő nyitott, és a megformálásukban is testvérek), de nem mereven szimmetrikusan állnak a fő tömeg tengelyére, hanem kissé eltolva.
A dallam lassan kerekedik le, és végül egy jól megválasztott harmonikus akkorddal zárul.
A legdominánsabb tömeg belső terében az az érzésünk, hogy fölénk hajló fák ágai vagy levelek erezete rajzolódik ki felettünk. A belső térben megjelenő kő falburkolat, járólap padlóburkolat, és a belső térbe benyúló tetők a kevésbé intim, közös, nyílt tér érzetét erősítik bennünk (az én olvasatomban már-már túl hideg egy családi ház nappalijának). A nagy, központi tető a falakra a kert végében „leül”, gerince ívesen kerekedik le.
Variációk egy témára
A sok kiugró tömeg ellenére az épülettömeg egységes: a vízcsendesítő az egész házat azonos magasságban fogja össze. Az építész a házon azonos anyagkezeléssel, egyféle stílussal, egyféle formavilággal dolgozik. Úgy lett formabontó az alkotás, hogy ténylegesen nem bont formát. Az orvoslakások más típusterveiről is ismerős ívelt gerincek lágyítják a mostanában divatosan kimerevített építészetet. Ezért is értelmezhető a muzsika nyelvén. A kis és nagy felületeken lévő nyílások, teraszkorlátok a ritmusok megannyi játékát viszik bele a nagy, összefoglaló épületdallamba.
Szöveg: Boór Bernadett
A cikksorozat korábbi részei ITT és ITT olvashatók.
